A kislányom 3 éves múlt. Most biztosan kiborulsz, hogy most
jutottam el odáig, hogy rendszeresen mozogjak :)
Részletekért kattints a További bejegyzésekre!
Mielőtt Tamara megérkezett mozogtam rendszeresen: futottam és aerobikra is jártam. És kismamatornára + jógára is.
A szoptatás alatt aztán szépen lejött rólam az az iszonyatos 25 kg, amit sikerült híznom a terhességem alatt - állandóan sétáltunk, azt hiszem, ezért. Az elmúlt 3 évben aztán annyi minden történt, hogy annak is örültem, ha "életben maradtam" :) (kisbaba, krízisek, munka). Aztán 2013-ra elterveztem, hogy törődöm mással is, mint Tamara és a munkám: konkrétan a saját szellemi-testi jóllétemmel. Így ha törik, ha szakad elmegyek tornázni, ha piros hó hullik, akkor is szakítok időt az olvasásra és nem érdekel, milyen fáradt vagyok, elmegyek színházba. Néha azt sem tudom, hogy koordinálom össze a napomat, de mégis sikerül valahogy :) És emellett arra is nagyon ügyelek, hogy délutánonként elmenjünk Tamival szánkózni, bújócskázni, csipkebogyót enni stb...
Hetente kétszer járok tornázni. Egy személyi edzőhöz, aki nem olyan drága, mint az ilyesmi általában. Hónapokig nézegettem a környék termeit, de vagy reggel van óra, amikor dolgozom, vagy este, amikor vacsorázni-mesélni-fürödni kell a kicsivel. Vagy ha volt jó időpont, az meg valami idióta, számomra ismeretlen, extrém mozgásforma órája, amihez meg semmi kedvem nem volt.
Ezzel a helyes edzőlánnyal mindenfélét csinálunk: trambulin, step pad, aerobik, trx, labda. Szeretem, mert változatos és imádom, hogy izomlázam van:) Bár, mondom, nem vagyok (nagyon) kövér - persze mehetne lejjebb, akkor jobban érezném magam -, mégis elnéztem a barátnőimet, mennyivel ruganyosabb a mozgásuk, mint az enyém. Most már én is sokkal jobban érzem magam és bár néha lehetetlen koordináció eljutnom tornára, de még egyetlen alkalmat sem hagytam ki. És képzeld Ildikó, sokkal jobban bírom a munkahelyi stresszt is. Jó, persze meditálni is elkezdtem újra, de nem menne ilyen jól a dolog, ha nem mozognék, ezt biztosan tudom. Nem mondom, jó sokáig kellett olvasgatnom a cikkeidet..., de aztán csak rávettem magam a mozgásra és most már nagyon büszke vagyok magamra :)
Részletekért kattints a További bejegyzésekre!
Mielőtt Tamara megérkezett mozogtam rendszeresen: futottam és aerobikra is jártam. És kismamatornára + jógára is.
A szoptatás alatt aztán szépen lejött rólam az az iszonyatos 25 kg, amit sikerült híznom a terhességem alatt - állandóan sétáltunk, azt hiszem, ezért. Az elmúlt 3 évben aztán annyi minden történt, hogy annak is örültem, ha "életben maradtam" :) (kisbaba, krízisek, munka). Aztán 2013-ra elterveztem, hogy törődöm mással is, mint Tamara és a munkám: konkrétan a saját szellemi-testi jóllétemmel. Így ha törik, ha szakad elmegyek tornázni, ha piros hó hullik, akkor is szakítok időt az olvasásra és nem érdekel, milyen fáradt vagyok, elmegyek színházba. Néha azt sem tudom, hogy koordinálom össze a napomat, de mégis sikerül valahogy :) És emellett arra is nagyon ügyelek, hogy délutánonként elmenjünk Tamival szánkózni, bújócskázni, csipkebogyót enni stb...
Hetente kétszer járok tornázni. Egy személyi edzőhöz, aki nem olyan drága, mint az ilyesmi általában. Hónapokig nézegettem a környék termeit, de vagy reggel van óra, amikor dolgozom, vagy este, amikor vacsorázni-mesélni-fürödni kell a kicsivel. Vagy ha volt jó időpont, az meg valami idióta, számomra ismeretlen, extrém mozgásforma órája, amihez meg semmi kedvem nem volt.
Ezzel a helyes edzőlánnyal mindenfélét csinálunk: trambulin, step pad, aerobik, trx, labda. Szeretem, mert változatos és imádom, hogy izomlázam van:) Bár, mondom, nem vagyok (nagyon) kövér - persze mehetne lejjebb, akkor jobban érezném magam -, mégis elnéztem a barátnőimet, mennyivel ruganyosabb a mozgásuk, mint az enyém. Most már én is sokkal jobban érzem magam és bár néha lehetetlen koordináció eljutnom tornára, de még egyetlen alkalmat sem hagytam ki. És képzeld Ildikó, sokkal jobban bírom a munkahelyi stresszt is. Jó, persze meditálni is elkezdtem újra, de nem menne ilyen jól a dolog, ha nem mozognék, ezt biztosan tudom. Nem mondom, jó sokáig kellett olvasgatnom a cikkeidet..., de aztán csak rávettem magam a mozgásra és most már nagyon büszke vagyok magamra :)
Egy sportkedvelő anyuka
2013. január 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése