Egy kislány voltam a nagyvilágban
Gyerekkoromban egy virgonc kislány voltam a
nagyvilágban. Egy igazi felfedező voltam tele kíváncsisággal, lelkesedéssel,
bátorsággal és akarattal… Már egész
kicsi koromban a mozgásban találtam meg az ÉLET-et. Oly sok emléket őrzök arról,
hogy kinn vagyok a természetben és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban veszek részt.
Télen szánkóztam, hógolyóztam, hóembert építettem, tavasszal, nyáron és ősszel
bicajoztam, úsztam, labdáztam, tornáztam, mászókáztam, hintáztam, fára másztam,
bunkert építettem, gyűjtögettem mindenfélét. Néha volt társaságom, a család, barátok,
a kutyám személyében. Volt azonban, hogy magányosan indultam útnak. Nem lehetett
megállítani. Szabadnak, élettel telinek éreztem magamat. Felvillanyozott az érzés,
hogy mennyi minden új dolog vár rám a világban. Felmászni, át, fel, leugrani,
megtapogatni, eldobni, keresni, szaladni, bukfencezni, kúszni-mászni vágytam. Mint
ahogy a legtöbb gyermek. Sokszor elestem, beütöttem magamat vagy megbotlottam. Ezek
azonban nem vették el a kedvemet attól, hogy folytassam a felfedező utamat. Sőt a
veszély még izgalmasabbá is tette azt. A mozgásban teljesedtem ki. Később,
amikor versenyszerűen sportolni kezdtem, a mozgás már nemcsak örömforrás volt.
Munka is, mely kitartást, elszántságot és alázatot követelt. A sikerélmény és a
csapatszellem azonban átsegített a mélypontokon. A sporton keresztül
rengeteget tanultam önmagamról, másokról, az életről. A mozgás lételememé vált.
Mindegy, csak mozogjak
Felnőttként is átérzem mindazt a sok pozitívumot, amivel a mozgás megajándékoz. A szalszától a hastáncon, az aerobicon, a squashon, a spinningen, a bicajozáson, az úszáson, a jógán át a tai chi-ig mindenfélébe belekóstoltam, nem megfeledkezve az „örök szerelemről”, a teniszről. Mindegyik mozgásformában van valami közös: a teljes kikapcsolódás megtapasztalása. Amikor mozgok, igazán jelen vagyok. Nemcsak szemlélője vagyok az eseményeknek, hanem aktív résztvevője is. Az összpontosítás, a fizikai bevonódás, a feladatmegoldás és az öröm pedig kiiktat minden más belső vagy külső zavaró tényezőt. Ezért válhat a mozgás egy speciális harmóniateremtő módszerré, ami nemcsak a testet, hanem a lelket és a szellemet is pozitívra hangolja.
Bungee jumping az anyaságba
Amikor megszületett a kisfiam, végérvényesen megváltozott életem. Olyan volt az édesanyává válás számomra, mint egy „bungee jumping”. Fergeteges, megállíthatatlan és kontroll nélküli zuhanás, amiben az eufória vegyült a mindenféle izgalmakkal (olykor félelmekkel)… Lassítani akartam legalább, hisz tudtam, gondolkozni, elmélkedni és új irányokat szabni már csak száguldás közben lehet. Nehezen, de felismertem ezt…
Tudtam, hogy új ritmust kell találnom, új életemhez. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? A felismerést a kérdések követték. Feltettem magamnak a kérdést: „Mitől érezhetném jól magam a bőrömben? Mi teremthetne rendszert a napjaimban? Hogyan teremthetem mindazt, amitől pozitívan tekinthetek magamra és a világra?” A válasz pedig újra a sporthoz vezetett engem.
Rájöttem, hogy arra lenne szükségem, hogy felfrissüljek, hogy elgémberedett testemet lelazítsam, hogy zakatoló gondolataimat kikapcsoljam, feltöltődjek, régi alakomat visszaszerezzem. Energikusnak, vonzónak és pozitívnak szerettem volna látni magam. Hisz tudtam, hogy ha jól érzem magam, akkor tudok adni a babámnak, a páromnak és mindenki másnak. Rájöttem, mozognom kell! Újra!
Tudtam, hogy új ritmust kell találnom, új életemhez. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? A felismerést a kérdések követték. Feltettem magamnak a kérdést: „Mitől érezhetném jól magam a bőrömben? Mi teremthetne rendszert a napjaimban? Hogyan teremthetem mindazt, amitől pozitívan tekinthetek magamra és a világra?” A válasz pedig újra a sporthoz vezetett engem.
Rájöttem, hogy arra lenne szükségem, hogy felfrissüljek, hogy elgémberedett testemet lelazítsam, hogy zakatoló gondolataimat kikapcsoljam, feltöltődjek, régi alakomat visszaszerezzem. Energikusnak, vonzónak és pozitívnak szerettem volna látni magam. Hisz tudtam, hogy ha jól érzem magam, akkor tudok adni a babámnak, a páromnak és mindenki másnak. Rájöttem, mozognom kell! Újra!
Visszaváltozás edzéssel
Szülés után már egész korán elkezdtem a testedzést. Volt ebben hiúság, egészségtudat és a kezdő anyukák kétségbeesett keresgélése, hogy apró babáikat valahogyan szórakoztassák. Kerestem a harmóniát önmagammal és ismeretlen kisfiammal. Tudtam, hogy furcsa módon a kimerültség ellenére a frissesség érzéséhez a mozgáson keresztül vezet az út. Még azt a bizonyos 6 hetes gyermekágyi időszakot sem vártam meg. Kezdtem a gátizom tornával, könnyű gimnasztikával és egyre hosszabb sétákkal (naponta kétszer), kisfiammal a hordozó kendőben. Aztán ahogy egyre erősebb lettem, következett a célirányos alakformálás. 2 hónap után már kocogtam. Apróságom kedvenc szórakozása az volt, hogy a hordozó kendőben zötykölődött. Mindezt addig folytattuk, amíg a baba súlya el nem érte azt a mértéket, ami már gerincemet terhelte. Ekkor átültettem a babakocsiba és folytatódott a „babyjogging”. Mindvégig figyelembe véve természetesen az orvosi előírásokat. Három hónnappal a kisfiam születése után már visszanyertem régi alakomat. Kondícióm ugyan nem volt a régi (még ma sem az), de alapvetően jól éreztem magam a bőrömben, és idegenek talán meg sem mondták volna, hogy nemrég egy több mint 3 kilós baba lakott a pocakomban.
Egy édesanya legnagyobb kihívása
Azt gondoltam, a régi formám visszanyerése lesz a szülés utáni hónapok legnagyobb feladata. Tévedtem... Nem a súlyproblémával, vagy a szerelmi élet újrakezdésével, még csak nem is a gyermek megismerésével kellett megküzdenem leginkább. Hanem a fáradtság és a kimerültség rabságával! Kedvetlen, lehangolt és feszült lettem. Belenéztem a tükörbe és egy hamuszürke arcú, lehangolt képet láttam magam előtt. Babám töretlen lelkesedése és hedonizmusa sem volt elég, hogy jobb kedvre derítsen engem. Egyedül a mozgásnak köszönhettem, hogy nem hagytam el magam. Erőt vettem magamon, és napi célokat kezdtem el kitűzni magam elé. Mindig egy kicsit többet bírtam, és ehhez mérten alakítottam az edzés programot is. A sikerélmény és a baba mosolygása biztatott, hogy csak így tovább. A hétköznapokban is egyre energikusabbá váltam. Arcom piros pozsgássá vált, a szemem csillogóvá, a tartásom büszkévé.
Minden édesanyát csak arra tudok biztatni, hogy legyen aktív a babájával! Hiszen a mozgással újjászülethet a nehéz napok, hetek, hónapok után!
OLVASS BELE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése