Számodra
most a baba jelenti a világot. Legszívesebben minden percedet Vele töltenéd. Oly
édes teher Ő! Képes lennél megfeledkezni akár legelemibb szükségleteidről is
csak, hogy átadd magad Neki. Saját fizikai és lelki valóságod most nem is igen
számit. Hetek, hónapok is beletelhetnek, mire felismered kritikus fontosságát
annak, hogy magadra is gondolnod kell! Magadért is tenned kell!
Annyi
minden van persze, ami ebben az eseménydús időszakban eltereli a figyelmünket saját
fizikai és lelki állapotunk megteremtéséről/helyreállításáról. A
regenerálódásunk a „sors kezében” van. És ha az elhatározásunk meg is van, mennyire
nehéz is az elméletet a gyakorlatba átültetnünk! Olykor talán egy-egy nyugalmas
pillanatunkban elgondolkozunk azon, hogy szeretnénk frissebbek, üdébbek,
ruganyosabbak lenni, de elfoglaltak, fáradtak és kimerültek vagyunk ehhez…és
egyébként is ott a tündéri babánk, aki minden időnket, figyelmünket és
energiánkat leköti.
Számos kifogás is „segíti” a tartós passzív
állapot kialakulását. A babázó édesanyák egyik leggyakoribb érve a szoptatás.
„Állítólag” szoptatás idején óvakodni kell mindenféle fizikai megerőltetéstől,
mivel az negatívan befolyásolja a tejtermelést. Vajon valós-e ez a félelem? Az
intenzív sportolás tényleg csökkenti az anyatej mennyiségét és rontja a
minőségét? Tényleg jobban tesszük, ha a babázás idején mellőzzük a testi-lelki
regenerálódást segítő rövid edzéseket? Vagy mégis lehet kellő odafigyeléssel
mozogni? Ha igen, mit, mikor, hogyan? Létezik olyan mozgásforma, amit kockázat
nélkül gyakorolhatunk? Záporoznak a kérdések, persze csak azoknak a fejében,
aki a hiedelmekbe bugyolált kifogásnál – miszerint „jobb, ha nem szoptatok”
avagy „nincs nekem erőm még a sportoláson is gondolkodni nemhogy hatékonyan gyakorolni”-
nem ragadnak le.
Interjú W. Ungváry
Renáta laktációs szaktanácsadóval
Részletekért kattints a További részletekre!


